Baptisták és az Evangélizálás

“A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”
Róma 10:17

Baptisták elkötelezettek az evangélizálás mellett, szenvedélyesen hirdetik Jézus Krisztus evangéliumát az embereknek azért, hogy ők is hitre juthassanak Jézus Krisztusban, mint Urukban és Megváltójukban. Az evangélizálás fontossága melletti elkötelezettség a baptista élet szinte minden mozzanatában tetten érhető.

Az evangélizálás alapjai

Az evangélizálás a baptistáknál nem valamiféle mellékes elem, hanem szerves része a baptista identitásnak. Az, hogy a baptisták ilyen kiemelt fontosságot tulajdonítanak az evangélizálásnak, nem kevesebben alapul, mint azokon a hitelveken és gyakorlatokon, amelyek a baptista sajátosságok összességét alkotják.

A legalapvetőbb baptista hitelvek közé tartozik Krisztus úr volta. Mivel Jézus úr, követőinek azt kell tenniük, amit ő megparancsolt. Jézus pedig a következőt parancsolta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Máté 28:19). Azt is mondta: „tanúim lesztek” (ApCsel 1:8). A Jézus szerinti „Missziós Parancsolat” (Máté 22:36-40) ugyancsak a róla szóló örömhír megosztására szólít fel, hiszen a felebarát szeretetéhez kétségkívül hozzátartozik az, hogy a Krisztusban elnyerhető üdvösségről beszélünk neki.

A baptisták szemében a Biblia a hiteles forrása minden hitelvről és keresztyén életvitelről szóló tanításnak. A Biblia azt tanítja, hogy az üdvösség – azaz a kiszabadítás a bűn hatalmából és felmentés a bűnért járó büntetés alól, vagyis a megmentés a pokoltól és bejuttatás a mennybe – kizárólag az Isten kegyelmi ajándékába, az Isten Fiába, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által nyerhető el (János 3:16-18, Efezus 2:8-10). A Bibliában található Jézusnak a következő állítása: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (János 14:6).

Nem nyújtanak üdvösséget a jó cselekedetek, sem a sákramentumok, sem a keresztség, sem a gyülekezeti tagság – az üdvösség kizárólag úgy nyerhető el, hogy az ember hittel elfogadja a Jézus Krisztus általi üdvösséget, mint Isten kegyelmi ajándékát. Így tehát a Biblia is aláhúzza az evangélium továbbadásának fontosságát, hogy az emberek ennek révén Jézusba vetett hitre juthassanak, és elnyerhessék az üdvösséget (Róma 10:13-17).

Az üdvösség velejárója a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. A baptisták meggyőződése szerint a Biblia azt tanítja, hogy az üdvösség megtapasztaláson alapul, a személyesen átélt bűnbánat és a Krisztusba vetett hit eredménye. Jézus ezt az újjászületéshez hasonlította (János 3:7). Ez az esemény nem érzelmi síkon történik szükségszerűen, viszont mindenképpen egy személyes élmény. Senki sem teheti meg másvalaki helyett.

A Biblia azt tanítja, hogy az evangélium minden embernek szól, mindenki üdvösségre lel, aki csak hisz Krisztusban, mint Urában és Megváltójában (János 3:16, Róma 10:13). Ezért mindenkit arra kell ösztönöznünk, hogy higgyen Krisztusban, mint Megváltójában és kövesse őt, mint Urát.

Az evangélizálás eszközei

Mivel az evangélizálás fontos, a baptisták minden elfogadható eszközt felhasználnak, hogy az embereket ösztönözzék arra, hogy higgyenek Jézusban. A kényszerítés nem elfogadható eszköz annak elérésére, hogy valaki Jézust kövesse. Jézus nem kényszerítette az embereket arra, hogy kövessék őt (Máté 19:16-22). Ahhoz, hogy az evangélium elfogadása valódi legyen, önkéntesen és szabad akaratból kell megtörténnie. A baptisták ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy úgy az evangélium megosztása, mint annak elfogadása önkéntes legyen.

A baptista meggyőződés szerint az evangélizálás minden hívő számára egyszerre lehetőség és felelősség. Noha Isten egyeseket az evangélizálás ajándékával külön is felruházza (Efezus 4:11), Krisztus minden követőjének feladata az evangélium terjesztése. A valamennyi hívő papságára vonatkozó bibliai tanítás egyik vonatkozása az, hogy minden hívő papnak szolgálnia kell mások felé azzal, hogy szeretettel megosztja velük az evangéliumot. Az evangélizálás mindenki feladata, nemcsak a lelkipásztoroké, misszionáriusoké és evangélistáké.

Az evangélizálásban alapvetően fontos szerepet játszik az, hogy egyes hívő emberek megosztják az evangéliumot másokkal. A baptistákat arra biztatják, hogy imádságos szívvel osszák meg másokkal személyes bizonyságtételüket Krisztus melletti, hit általi elkötelezettségükről – más szóval: legyenek tanúk (ApCsel 1:6-8). A gyülekezetek, társulások és szövetségek mind biztosítanak képzést és ösztönzést arra, hogy az egyes hívők tanúk legyenek.

Ennek a tanúságtételnek része az, hogy a hívő ember olyan pozitív keresztyén életet él, amely másokat az evangéliumhoz vonz. A baptisták azonban annak is tudatában állnak, hogy az életvitel önmagában nem képes az evangélium alapvető igazságainak – Jézus bűntelen életének, áldozatot jelentő halálának, feltámadásának, valamint annak, hogy az üdvösséget hittel el kell fogadni – közlésére. Szavakra is szükség van (Róma 10:8-17). Az evangélizálás az evangélium megosztása úgy cselekedetekben, mint szavakban.

Egy másik módja annak, ahogy a baptisták az evangélizálást végzik, az evangélium hirdetése (2Timóteus 4:2). Az istentiszteleteken elhangzó igehirdetésekben hangsúlyt kap az evangélium, még akkor is, ha az igehirdetés elsődlegesen más témákról szól. A baptisták emellett hirdetik az evangéliumot külön erre a célra rendezett evangélizációkon, imaházaikon kívül a szabad ég alatt és táborokban – azzal a szándékkal, hogy hallgatóik higgyenek Krisztusban, mint Megváltójukban és Urukban.

A baptisták által történő tanítás (Máté 28:20) is evangélizációs színezetű. A baptisták például úgy tartják, hogy a vasárnapi iskola célja kettős: a Biblia tanulmányozása és az evangélizálás. A Nyári Biblia Iskolák, csendes napok és konferenciák során elhangzó tanításokban is fellelhetők az evangélizáció elemei. A különféle baptista iskolák sem csupán azért léteznek, hogy a diákokat, hallgatókat oktatásban részesítsék; céljuk az evangélizálás is.

Amikor a baptisták szociális munka keretében szükségben levő embereken segítenek (Máté 25:31-46), ez is kettős célt szolgál: egyrészt a fizikális, mentális és érzelmi szükségletek kielégítését, másrészt az evangélium megosztását is. Legtöbb baptista úgy véli, hogy csak akkor megfelelő egy ember szükségleteinek kielégítése, ha az egyaránt kiterjed az anyagi és a spirituális területre.

A baptisták az evangélizálásra történő bátorítás, valamint az evangélizálás fejlesztése céljából erre szakosodott szervezeteket működtetnek és ilyen célú összejöveteleket is tartanak. A különféle baptista szövetségekben külön szervezeti egység foglalkozik kimondottan az evangélizálással. Ezekben olyan munkatársak dolgoznak, akik evangélizációs összejöveteleket tartanak, segítenek gyülekezeteknek és más baptista szervezeteknek evangélizációs tevékenységük hatékonyabbá tételében, és konferenciákat rendeznek azzal a céllal, hogy baptistáknak tanítsák az evangélizálást és inspirálják őket annak végzésére. Ugyanezért, sok baptista szemináriumban is vannak oktatók, akiknek szakterületük az evangélizálás tanítása.

Kiemelkedő szerep jut a baptisták általi evangélizálásban az imádkozásnak a keresztyénekért, hogy bátran osszák meg az evangéliumot (ApCsel 4:31), és azért, hogy az emberek az Úr Jézus Krisztusban hitre jussanak és üdvösséget nyerjenek. Az evangélizálás minden aspektusát imádsággal kell támogatni.

Az evangélizálás útjában álló akadályok és kihívások

Az evangélizálásra irányuló baptista erőfeszítések nem járnak akadályok és kihívások nélkül. Mivel az evangélizálás életbevágóan fontos ahhoz, hogy az embereket hozzásegítsük a Krisztusban elnyerhető üdvösség megtalálásához, a Sátán mindent megtesz az evangélizációs tevékenységek meghiúsításáért.

A keresztyének körében fellelhető apátia és közömbösség akadályozza a hatékony evangélizálást. Ennek sok különféle oka lehet, például a lelki éretlenség, a bibliai ismeretek hiányos volta, vagy a hittől való eltávolodás.

A félelem is akadályozza az evangélizálást. Az emberek félnek a kudarctól, a kigúnyolástól, az elutasítástól és akár az ellenséges reakcióktól is, amelyeket az evangélizálással kiválthatnak. Ezek az akadályok legyőzhetők azzal, ha belegondolunk, hogy a Szentlélek részt vesz az evangélium megosztására irányuló minden tevékenységünkben (ApCsel 4:31). Jézus megígérte, hogy tanúságtevőinek erőt ad a Szentlélek (ApCsel 1:8). Maga a Szentlélek az ugyanis, aki a bűnöst meggyőzi elveszett állapotáról és ő munkálja ki szívében az elköteleződést – nem a tanúságtevő.

Kétség afelől, hogy egyedül Krisztusban lelhető üdvösség, szintén meghiúsíthatja az evangélizációs próbálkozásokat. Igen elterjedt az univerzalizmus (mely szerint így vagy úgy, végül mindenki üdvözül), a relativizmus (mely szerint Krisztus csak egy az üdvösséghez vezető lehetséges utak közül) és a materializmus (mely szerint semmi más nem létezik, csak a mozgásban levő anyag és ezért nem létezik lelki üdvösség), melyek aláássák az evangélizálást.

Összefoglalás

A baptisták alapvető hitelveikből kifolyólag evangélizáló emberek, és sok különféle eszközt használnak a Jézus Krisztusról szóló örömhír terjesztésére. Az evangélizációnak azonban akadályok és kihívások állnak az útjában. Imádság és a Krisztusban való lelki növekedés által azonban legyőzhetők a nehézségek és az evangélizálás kiterjedtté és hatékonnyá válhat.

“Az evangélizálás nagy munkáját a gyülekezetnek gyülekezetként kell végeznie, melybe lehetőség szerint minden gyülekezeti tagot be kell vonni.”
The Watchman, 1896 december 10, 10. o.