Két baptista sákramentum: Keresztség és az Úrvacsora

“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”
Máté 28:19

“Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: ‘Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.’ Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: ‘E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.’”
1Korinthus 11:23-25

A különböző felekezetekhez tartozó keresztyének mind gyakorolják a keresztséget és az Úrvacsorát valamilyen formában. A baptistáknak a keresztséggel és az Úrvacsorával kapcsolatos hitelvei eltérnek sok más felekezetéitől.
Ezek a különbségek a hitelvek és gyakorlatok sajátos baptista receptjének összetevői közé tartoznak.

A keresztség és az Úrvacsora jelkép

A baptisták a keresztségre és az Úrvacsorára utalva általában a „sákramentum” vagy „rendelés” szót használják, nem pedig a “szentség” szót. Bármilyen szóval jelöljék is meg ezeket, semmi esetre sem vélik azt, hogy a kettő közül bármelyik is szükséges lenne az ember üdvözüléséhez.

A baptisták következetesen azt vallják, hogy a keresztség és az Úrvacsora jelkép, mely nem szükséges az üdvösséghez. Ugyanakkor a baptista gyakorlat és dicsőítés fontos részét képezik.

Mivel a keresztség és az Úrvacsora szimbolikus cselekmény, a megfelelő jelképek használata fontos. A keresztség Jézusnak az üdvösségünket lehetővé tevő halálát, eltemetését és feltámadását szimbolizálja. Egyben azt is, hogy a keresztségben részesülő személy Krisztusba vetett hit által átment a halálból az életbe és azonosult Krisztus halálával és feltámadásával (Róma 6:3-5, Kolossé 2:12).

Ezt a halált, eltemetést és feltámadást egyedül a keresztségben részesülő személy teljes víz alá merítése fejezi ki kellő módon.

Hasonlóan fontos az Úrvacsora esetében is a helyes szimbólumok (magyarországi baptista szóhasználatban „jegyek” – ford.) használata, együtt azok bibliai értelmezésével. Jézus az Úrvacsorát a tanítványaival együtt, a zsidó Páskaünnep részeként elköltött utolsó vacsorája során rendelte el (Máté 26:26-30, Márk 14:22-26, Lukács 22:14-20). A vacsora részét alkotta a kovásztalan kenyér valamint a szőlőtőke termése. Jézus rámutatott, hogy a kenyér az ő testét jelképezi, míg a szőlőtőke termése az ő vérét. A kovásztalan kenyér Krisztus tisztaságának jelképe, mert ő bűntelen volt (Zsidók 4:15) és így Jézus teste szeplőtlen áldozat volt a bűneinkért. Az összezúzott szőlőbogyók leve pedig Krisztus kihullott vérének a jelképe.

Amikor részesülnek a kenyérben és a pohárban, Krisztus tanítványai Krisztusnak a Golgotai kereszten bemutatott áldozatára emlékeznek, ahol ő testét és vérét adta bűneinkért. A baptisták meggyőződése szerint a Biblia azt tanítja, hogy az Úrvacsora során használt elemek nem Krisztus teste és vére a szószerinti értelemben, hanem Jézus testének és vérének szimbólumai.

Amikor valaki az Úrvacsora során eszik a kenyérből és iszik a pohárból/kehelyből nem Krisztus valóságos húsát eszi és vérét issza. Az úrvacsorázás sokkal inkább egy lehetőség engedelmeskedni Krisztus parancsának és megemlékezni értünk hozott áldozatáról, velünk való jelenlétéről és biztos visszajöveteléről (1Korinthus 11:24-28).

A keresztség és az Úrvacsora nem csupán jelkép

Az, hogy a keresztséget és az Úrvacsorát szimbolikusnak tekintik, nem jelenti azt, hogy a baptisták meggyőződése szerint jelentéktelenek lennének. A baptisták szerint ugyanis mindkettő rendkívül fontos.

Fontosak isteni eredetük következtében. Nem emberek által kitalált szertartásokról van szó, hanem ezeket Isten rendelte el azért, hogy segítsenek az evangélium hirdetésében és továbbadásában (1Korinthus 11:26) valamint hogy motiváljanak bennünket a keresztyén életben (1Korinthus 10:16-33, 11:29).

A keresztség eseménye lehetőséget nyújt az abban részesülő személynek arra, hogy nyilvánosság előtt bizonyságot tegyen arról, hogy Jézusba vetette bizalmát, mint Urába és Üdvözítőjébe, továbbá arról, hogy megtapasztalta bűnei bocsánatát. A keresztséget végző személy pedig megragadhatja az alkalmat arra, hogy elmagyarázza az üdvösség miben létét és a keresztség lényegét.

Az Úrvacsora lehetőséget nyújt úgy az evangélizálásra, mint a hitben való növekedésre. Az Úrvacsora megindító módon szemlélteti Isten szeretetét, mely Jézust arra indította, hogy áldozatul adja magát a bűnért. A hívő ember számára az Úrvacsora az Úrral való különleges közösség alkalma lehet, amikor hálát ad Jézus áldozatáért, amely lehetővé tette számunkra bűneink bocsánatát. Az Úrvacsorát ezért angolul „Communion”-nak („Közösség” – ford.) is nevezik.

A keresztség és az Úrvacsora más baptista hitelvekkel való kapcsolata

A baptisták álláspontja a keresztséggel és az Úrvacsorával kapcsolatban nem elszigetelt vélemény, hanem egymással és más lényeges baptista hitelvekkel is szoros kapcsolatban áll.

A keresztség és az Úrvacsora kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A baptisták meggyőződése szerint csak azoknak szabad úrvacsorázniuk, akik újjászülettek és megkeresztelkedtek.

A baptisták hitelveiket – ideértve a keresztségre és az Úrvacsorára vonatkozó meggyőződésüket is – a Bibliára alapozzák. A Biblia feljegyezte, hogy az újszövetségi gyülekezetek a keresztséget és az Úrvacsorát is gyakorolták, méghozzá ebben a sorrendben, és szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak mindkettőnek. Ezen gyülekezetek tagsága olyanokból állt, akik üdvösséget nyertek és keresztségben részesültek. A baptisták véleménye szerint napjainkban is ezt a mintát kell követni.

Mivel a baptisták uruknak tartják Krisztust, a keresztséggel és az Úrvacsorával kapcsolatos nézeteiket Jézus tanítására alapozzák. A baptisták gyakran használják a „rendelés” szót, amikor a keresztségről vagy az Úrvacsoráról beszélnek, mert ezeket Jézus maga rendelte el illetve parancsolta meg (Máté 28:19, Lukács 22:19, 1Korinthus 11:24-25).

A baptisták ragaszkodnak ahhoz, hogy az üdvösség Isten kegyelméből van, kizárólag a Krisztusba vetett hit által, nem cselekedetek vagy szertartások által (Efezus 2:8-9). A baptisták ezért azt tartják, hogy a keresztség és az Úrvacsora – miközben mindkettő rendkívül jelentőségteljes – nem szükséges az üdvösséghez.

Mivel a Biblia azt tanítja, hogy minden Krisztusban hívő ember pap (1Péter 2:5, Jelenések 5:10), nincs szükség egy külön papi rendre, akár a keresztség elvégzése, akár az Úrvacsora kiszolgáltatása céljából. Noha általában a gyülekezet lelkipásztora végzi el a keresztelést illetve vezeti le az Úrvacsorát, ezt a gyülekezet által kijelölt bármely más személy is megteheti. Az Úrvacsorában pedig minden egyes hívő pap részesül a kenyérben és a pohárban, nem csupán az, aki levezeti az eseményt.

A lelkiismereti szabadság pedig úgy jelenik meg a keresztség és az Úrvacsora vonatkozásában, hogy ezekben csak szabad akaratukból részt venni kívánók részesüljenek, senki se kényszerből. A baptisták a vallásszabadság következetes szószólóiként mindig is kiálltak és kiállnak amellett, hogy senkit sem szabad kényszeríteni arra, hogy bármiféle vallásos cselekményben részt vegyen, ideértve a keresztséget és az Úrvacsorát is.

A Krisztus uralma alatti gyülekezeti-közösségi gyülekezetvezetés és gyülekezeti autonómia is kapcsolódik a két sákramentumhoz. Ami a keresztséget illeti, minden baptista gyülekezetnek jogában áll eldönteni olyan kérdéseket, mint például mikor és hol tartanak keresztelést. Az Úrvacsora vonatkozásában pedig minden gyülekezet maga dönti el, hogy ki vezesse azt le, milyen gyakorisággal kerüljön rá sor, és kiknek ajánlják fel a részvételt. Ami az utóbbit illeti, egyes gyülekezetek az Úrvacsorában való részvételt a gyülekezet tagjaira korlátozzák; sokan más, „hasonló hitet és gyülekezeti rendet gyakorló” gyülekezet tagjait is hívják az Úrvacsorához, megint mások minden bemerítés által megkeresztelt hívő számára lehetővé teszik az úrvacsorázást, míg néhány gyülekezet mindenki számára engedélyezi a részvételt az Úrvacsorában, aki Krisztust Urának és Üdvözítőjének vallja.

Összefoglalás

A baptisták hite szerint Jézus két, a gyülekezet által végzendő sákramentumot rendelt el: a keresztséget és az Úrvacsorát.

Mindkettő egyszerre szimbolikus és rendkívül fontos. Mindkettő a kegyelemről és az üdvösségről szóló keresztyén üzenetet szimbolizálja és összhangban áll a többi jelentős baptista hitelvvel.

“Meggyőződésünk, hogy Krisztus két sákramentumot hagyott az egyházára – nevezetesen a keresztséget és az Úrvacsorát. A keresztség esetében a Szentírás szerinti két előfeltétel a megtérés és a hit, a keresztség egyedüli helyes elvégzési módja a bemerítés. A keresztség az Úrvacsora előfeltétele.”
Article 8 of the Articles of Faith
of the Union Baptist Association, 1840
(8. cikkely, a Union Baptist Association hitvallása, 1840)