Baptisták: Dicsőítés

“Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!”
Zsoltárok 95:6

“Az, hogy a baptisták “szabad egyházi emberek”, megmutatkozik abban a sokszínűségben, amelyet gyülekezeteik istentiszteleti gyakorlatában fellelhetünk ….”
William R. Estep,
Miért a baptisták? Tanulmány a baptista hitről és örökségről

A “dicsőítés” szó angol megfelelője (“worship”) a “méltónak lenni” (“worthship”) szóból származik. Istent dicsőíteni nem más, mint szóval és tettel hirdetni azt, hogy Isten méltó a mi korlátlan szeretetünkre, magunk határtalan odaadására és teljes engedelmességre az élet minden területén (Jelenések 5:12).

Isten dicsőítésének jellemzői

Azzal hirdetjük, hogy Isten méltó teljes odaszántságunkra, ahogyan éljük mindennapi életünket (Róma 14:8). Azzal mutatjuk ki Isten iránti szeretetünket, hogy embertársainknak szolgálunk evangélizálással, misszióval, szociális segítségnyújtással valamint azzal, hogy törekszünk a világot igazságosabbá és emberségesebbé tenni.

A baptisták hangsúlyossá teszik Isten dicsőítésének ezeket az aspektusait. A baptisták meggyőződése szerint ugyanakkor vannak alkalmak, amikor az Isten dicsőítésében teljes mértékben Isten és az Istennel való kapcsolatunk áll a középpontban. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik kifejezni Isten iránti tiszteletünket és imádatunkat, megvallani bűneinket és Isten bocsánatát kérni, hálát adni Istennek, valamint Isten elé tárni kéréseinket.

A baptisták szerint fontos, hogy a hívő emberek egyéni elcsendesülésben imádják Istent, történjenek családi áhitatok az otthonaikban és közös istentiszteletek a gyülekezetekben. Mindezek közös jellemvonása pedig a szabadság legyen.

Gyülekezeti istentisztelet

A baptisták szilárd meggyőződése, hogy a gyülekezeti istentisztelet életbevágóan fontos része a gyülekezet életének (Zsidók 10:25). Az Újszövetség nem tartalmaz konkrét előírásokat a gyülekezeti istentiszteletre vonatkozóan, található benne ugyanakkor néhány példa arra nézve, hogy az első keresztyének ezt hogyan gyakorolták.

A baptista felekezet minden egyéb mellett azt sem írja elő a gyülekezeteknek, hogy hogyan tartsák az istentiszteleteiket. Minden egyes gyülekezet szabadon dönt ebben a kérdésben útmutatást keresve a Bibliában. A baptista istentisztelet formája gyülekezetenként más és más, de bizonyos elemek szinte minden esetben megvannak benne. Ezekre mind a szabadság a jellemző.

A gyülekezeti istentiszteletek napját és óráját tekintve különbségek találhatók a baptista gyülekezetek között. Legtöbb baptista gyülekezet azonban vasárnap tartja istentiszteleteit (ApCsel 20:7, 1Korinthus 16:2). Különböznek a gyülekezetek abban, hogy az adott napon hány istentiszteletet tartanak és a nap mely szakában.

Az istentiszteletet vezetők személyében is eltérések találhatók. Egy tipikus istentiszteletet a lelkipásztor vezeti le és ő is hirdeti az Igét, egy zenei vezető irányítja az éneklést, kijelölt gyülekezeti tagok és/vagy gyülekezeti munkatársak vezetik a közösségi imádkozást, tesznek bizonyságot és/vagy végzik el az adománygyűjtés szolgálatát. Az istentiszteletet levezető személyek öltözete szabadon választható annak függvényében, hogy a gyülekezet mit tart az alkalomhoz illőnek.

A Biblia központi szerepet játszik a baptista istentiszteleten (2Timóteus 3:15-17). A baptista felekezetnek nem áll jogában utasítást adni arra nézve, hogy a Bibliát hogyan használják. A gyülekezetek szabadon választják meg, hogy melyik Biblia fordítást használják, melyik Igeszakaszt olvassák fel, illetve, hogy az istentiszteleti rend melyik pontján olvasnak a Bibliából. A baptista gyakorlatban egyaránt előfordul az, hogy egy személy olvas fel a Bibliából, illetve, hogy a gyülekezet együtt hangosan olvas fel a Bibliából egy szakaszt.

Az imádkozás – úgy az egyéni, mint a közös, gyülekezeti – alapeleme minden baptista istentiszteletnek (Márk 11:17, Filippi 4:6). Nincsenek felekezetileg előírt imádságok. Bármelyik gyülekezeti tag vezetheti a gyülekezetet imádságban. Gyakran előfordul, hogy a lelkipásztor „lelkipásztori imát” mond – ez lehet egy előre leírt ima, de általában spontán imádságként hangzik el.

A prédikáció a baptista istentiszteletek egyik fő része (ApCsel 20:7-9, 2Timóteus 4:2). Ami a prédikációt illeti, az igehirdető szabadon választja meg a témáját, a fő mondanivalóját, jellegét és a prédikáció alapigéjét. A felekezet nem határozza meg ezek egyikét sem. A prédikálás stílusát is az igehirdető választja meg, egyesek előre leírt prédikációt olvasnak fel, mások jegyzetekre támaszkodva, megint mások teljesen szabadon prédikálnak.

A zenének jelentős szerep jut a baptista istentiszteleteken (Zsoltárok 100:2, Efezus 5:19). Ezen a téren is nyilvánvaló a szabadság. Jóllehet szinte minden gyülekezetben részt vesz a gyülekezet az éneklésben, az énekek zenei stílusa nagy különbözőségeket mutat. A gyülekezeti közös éneklés mellett a baptista istentiszteleteken felcsendülnek énekkari énekek, megszólalnak dicsőítő csoportok, szólisták és énekegyüttesek is. Az istentiszteleteken használt hangszerek is széles skálán mozognak, ideértve a zongorát, orgonát és más különféle hangszereket.

Általában a bizonyságtételek is helyt kapnak a baptista istentiszteleteken. A bizonyságtétel témája függ a bizonyságtevőtől és attól, hogy aktuálisan mire helyezik a hangsúlyt az adott gyülekezetben.

Adománygyűjtést is tartanak rendszerint az istentiszteletek alkalmával (1Korinthus 16:1-2). A baptista gyülekezetek fenntartását a rendszeres és eseti önkéntes adományok biztosítják.

A döntéshozatalra történő felszólítás is része a legtöbb baptista istentiszteletnek. Ez a döntés vonatkozhat arra, hogy az elveszettek hitüket Jézusba vetik, mint személyes Megváltójukba és Urukba, arra, hogy egyesek eldöntik, hogy az adott gyülekezet tagjaivá akarnak válni, arra, hogy a hittől eltávolodottak újra odaszánják életüket Krisztusnak, vagy arra, hogy egyesek Isten teljes idejű szolgálatára szánják oda magukat. A döntésüket meghozókat általában arra kérik, hogy döntésüket tegyék nyilvánossá azzal, hogy előre mennek egy az igehirdetést követő „hívogató ének” alatt.

A keresztségre és az Úrvacsorára is sor kerülhet az istentisztelet alatt. Itt is fennáll a gyülekezetek szabadsága a tekintetben, hogy erre a két sákramentumra mikor és hogyan kerítenek sort.

Az istentiszteleteket szinte akármilyen környezetben meg lehet tartani. A heti istentiszteleteket ezzel együtt is általában egy külön erre a célra szánt épületben szokták megtartani.

Az istentiszteleti célra használt épületek kialakítása változó, függ a gyülekezet elképzeléseitől és a rendelkezésükre álló anyagi forrásoktól. Tipikus elrendezés az, hogy a gyülekezet szemben ül az Úr Asztalával, amely a szószék előtt helyezkedik el, és amelyre sok esetben egy Bibliát helyeznek el. A keresztelő/bemerítő medence rendszerint a szószék mögött található. Ez az elrendezés előtérbe helyezi azt, hogy mennyire fontos az istentiszteleten Isten igéjének a hirdetése és egyben kiemeli a két sákramentum – a keresztség és az Úrvacsora – fontosságát.

Az istentisztelet és más baptista alapelvek

A baptista istentisztelet szorosan kapcsolódik a baptista hittételekhez és irányelvekhez. A baptisták azon meggyőződése, hogy Krisztus úr, arra indítja őket, hogy az istentiszteleteik Jézusra fókuszáljanak, igyekezzenek felfedezni Jézus akaratát és követni azt.

A baptisták vallják, hogy a Biblia a legfőbb tekintély a hitelvek és az életvitel szempontjából. Ez megmutatkozik az istentiszteleteken abban, hogy ott a Biblia központi helyet kap. Mivel az Biblia Istentől származik és őróla szól, ezért méltó, hogy központi helyet kapjon az Isten imádatára tartott istentiszteleten. A Biblia az alapja az imádságoknak, a prédikációknak és a zenének.

A Biblia tanítása a hívők papságáról (1Péter 2:5, Jelenések 1:6, 5:10), a lélek kompetenciájáról, a gyülekezeti-közösségi gyülekezetvezetésről és a gyülekezet autonómiájáról (ApCsel 6:1-6, 13:1-3, 2Korinthus 8:1-8) alátámasztja azt a baptista meggyőződést, hogy bármelyik hívő vezethet istentiszteletet, és hogy minden gyülekezetnek szabadsága van – Krisztus uralma alatt – arra, hogy meghatározza saját istentiszteletei helyét, programját és levezetőit.

A baptisták azon meggyőződése, hogy Jézus két sákramentumot rendelt el – a keresztséget és az Úrvacsorát (Máté 28:18-20, 1Korinthus 11:23-29) – irányt mutat úgy az istentiszteleti hely fizikai elrendezése, mint az azon résztvevő személyekre nézve.

Az a bibliai tanítás, mely szerint az üdvösség kizárólag kegyelemből van a Krisztusba vetett hit által (Efezus 2:8-10), szintén meghatározó a baptista istentiszteletek számára, ugyanis a baptista istentiszteletek egyetlen része sem fogható fel üdvösségszerzőnek. Az üdvösség egyedül hit által nyerhető el.

A vallásszabadság (Galata 5:1) is ragyogó fénnyel tündököl a baptista istentiszteletek koncepciójában. Ahhoz, hogy valódi legyen, Isten imádatának szabadnak kell lennie, kényszerítéstől mentesnek. A gyülekezetek által szabadon megválaszthatónak kell lennie istentiszteleteik napja, órája, helye és programja. Mivel a baptisták elkötelezetten hisznek a Szentlélek vezetésében (Galata 5:18), ennek a szabadságnak nem szabad zűrzavarhoz vezetnie, hanem mindennek „illendően és jó rendben” kell történnie (1Korinthus 14:40).

Összefoglalás

A baptista istentiszteletek jelentősen eltérnek gyülekezetről gyülekezetre, de bizonyos elemek az alapvető baptista hitelvek következtében szinte mindegyikben fellelhetők. Bármilyen is legyen a formája, a baptista istentisztelet célja minden esetben Isten dicsőítése és senki másé.