Baptisták: a hitvalló keresztség
Róma 6:4
Ha megkérdezzük a legtöbb nem baptistát (és akár némely baptistát is!) arról, hogy mi a baptisták egy megkülönböztető jellegzetessége, jó eséllyel azt a választ kapjuk, hogy a „felnőttek bemerítéssel történő keresztsége”. Természetesen nincs egyetlen olyan jellegzetességük sem a baptistáknak, amelyről azt mondhatnánk, hogy ez az, ami megkülönbözteti őket mindenki mástól. Akkor mégis miért tekinti a legtöbb ember a keresztségnek a baptisták által gyakorolt formáját a baptisták megkülönböztető jellegzetességének? Erre az egyik lehetséges válasz az, hogy azért, mert a baptisták ahhoz a kevés felekezethez tartoznak, amelyek a hívők bemerítéssel történő keresztségét gyakorolják. Ezt azonban nem az üdvösséghez szükséges követelménynek, hanem az elnyert üdvösség jelképének tekintik.
Korábbi évszázadokban az állami és egyházi vezetők üldözték a baptistákat eme gyakorlatuk miatt. Miért ragaszkodnak a baptisták mégis makacsul – az ilyen erős ellenségeskedés valamint a bemerítés gyakorlati problémái ellenére is – a hívők bemerítéséhez – hitben és gyakorlatban egyaránt? A választ az alapvető baptista meggyőződésekben találjuk.
A keresztség kizárólag a hívőknek szól
Az Újszövetségben található feljegyzések szerint a keresztség minden esetben a megtérést követően – nem pedig azt megelőzően történt. A keresztség továbbá nem szükséges az üdvösséghez. (ApCsel 2:1-41, 8:36-39, 16:30-33). Mivel a baptisták hitük és gyakorlatuk szempontjából a Bibliát tartják kizárólagos tekintélynek, meggyőződésünk, hogy a keresztségben csak azokat szabad részesíteni, akik hitüket Jézus Krisztusba vetették, mint Urukba és Megváltójukba.
A baptisták emellett arra is rámutatnak, hogy a Jézusba vetett hit és Jézus követése melletti elköteleződés minden esetben önkéntes. Ezért a keresztségnek is – mint ezen elkötelezettség jelének – szintén önkéntesnek kell lennie.
A baptisták – a fenti hitbeli elvek alapján – nem keresztelnek csecsemőket. Ez üldözetést vont maga után. Henry Dunsternek, például, aki a Harvardi Egyetem első rektora volt, nem csupán az állásába került az, hogy nem volt hajlandó az állam-egyházban megkereszteltetni újszülött gyermekeit, hanem még Cambridge városából is kitiltották emiatt.
Keresztség kizárólag bemerítéssel
Jóllehet egyes korai baptisták kereszteltek úgy, hogy vizet öntöttek, vagy szórtak a megkeresztelendő személyre, a baptisták arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a keresztség egyetlen biblikus módja a keresztelendő személy egész testének vízbe merítése. Ezért minden üldöztetés, kellemetlenség és gúnyolódás dacára a bemerítéses keresztelést kezdték el gyakorolni. Napjainkban ez a keresztség baptista módja szinte az egész világon.
Az a hitbeli meggyőződés, hogy a keresztség egyetlen helyes módja a bemerítés, több okból is a Biblián alapul:
• Az Újszövetség eredeti nyelvén – a görög nyelvben – a magyarra „keresztség”-ként fordított görög szó szószerinti jelentése „belemártani, alámeríteni vagy bemeríteni”.
• Keresztelő János Jézust nyilvános szolgálatának kezdetén a Jordán folyóban bemerítéssel keresztelte meg. (Máté 3:13-17, Márk 1:9-11).
• Krisztus tanítványai az Újszövetségi időkben bemerítéssel kereszteltek
(ApCsel 8:36-39).
• A bemerítéssel nem pusztán az jut kifejezésre, hogy Jézus meghalt, eltemették és feltámadt azért, hogy üdvösséget szerezzen, hanem saját feltámadásunkba vetett reménységünk is (Róma 6:5).
• Az Újszövetség azt tanítja, hogy a bemerítés szimbolikus módon jeleníti meg azt, hogy a hívő meghalt a régi életének és új életre kelt, hogy Jézussal egy új úton járjon (Róma 6:3-4, Kolossé 2:11-12).
A keresztség szimbolikus
A baptisták meggyőződése szerint a Biblia azt tanítja, hogy a keresztség fontos ugyan, de az üdvösséghez nem szükséges. Például a kereszten függő gonosztevő (Lukács 23:39-43), Saul a damaszkuszi úton (ApCsel 9:1-18) vagy a Kornéliusz házában összegyűltek (ApCsel 10:24-48) mind elnyerték az üdvösséget a keresztség szükségszerűsége nélkül. Pünkösdi prédikációjában Péter arra buzdította mindazokat, akik megtértek és hittek Jézusban, hogy keresztelkedjenek meg, de nem azért, mintha az szükséges lett volna az üdvösségükhöz, hanem annak bizonyságául, hogy üdvösséget nyertek (ApCsel 2:1-41).
A keresztség ezért egy jelkép nem egy szentség. A baptisták meggyőződése szerint a Biblia azt tanítja, hogy a keresztség annak a jelképe, hogy a megkeresztelt személy üdvösséget nyert, nem pedig az üdvösség elnyeréséhez vezető eszköz. A keresztség nem az üdvözítő kegyelem csatornája, hanem bizonyságtétel az üdvözítő kegyelem elnyerésének megtörténtéről. A keresztség nem mossa el a bűnt, hanem a bűnnek a Krisztusba vetett hit által történt megbocsátását szimbolizálja.
Míg a keresztség nem elengedhetetlenül szükséges az üdvösséghez, egy nagyon fontos követelménye az Úr iránti engedelmességnek. Krisztus megparancsolta tanítványainak, hogy kereszteljenek (Máté 28:19), ezért a keresztség a Jézus, mint Úr iránti engedelmesség egyik formája. A keresztség az egyik mód arra, mellyel az ember kijelenti: „Jézus az én Uram”.
A keresztelő személye, a keresztség helye, ideje és körülményei
A minden hívő papságára vonatkozó baptista hitelvből következik, hogy bármely – a helyi gyülekezet által erre felhatalmazott – hívő pap keresztelhet, nem csupán egy lelkipásztor vagy felavatott személy. A legtöbb baptista gyülekezet gyakorlatában a lelkipásztor vagy a vezetői csapat valamelyik tagja végzi el a keresztelést. Egyes baptisták ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a „prédikálásra elhívottak” kereszteljenek.
A baptisták – amikor csak lehetséges – nyilvános helyeket részesítenek előnybe a keresztelés helyszíneként, hogy a keresztség a hit egy fajta nyilvános megvallása legyen. Különböző fajta helyszínek jönnek szóba. A keresztség a múltban legtöbbször folyókban vagy tavakban történt. Sam Houstont például egy öbölben keresztelték meg a Független Baptista Gyülekezet közelében. Újabban a gyülekezetek imaházaiban van un. „bemerítő medence”. Sok más helyszínt is használnak azonban továbbra is, például úszómedencéket, tavakat, folyókat, mesterséges tavakat, öblöket, az óceánt vagy akár itatóvályúkat is.
Ami a keresztség idejét illeti, a baptistáknak csak egy kikötésük van, nevezetesen, hogy arra a keresztelendő megtérése után kerüljön sor. Mivel a keresztség nem előfeltétele az üdvösségnek, nem szükséges, hogy a keresztség azonnal a keresztelendő hitre jutása után történjék meg. Egyes gyülekezetek a nyilvános hitvallás után nagyon gyorsan keresztelnek, míg mások azt kérik a keresztségre jelentkezőktől, hogy a keresztség előtt vegyenek részt egy – az új keresztyének számára tartott – tanfolyamon.
A baptisták a keresztséget gyülekezeti funkciónak tekintik. Olyannyira, hogy a baptisták szerint minden egyes megkeresztelt személynek egy helyi gyülekezet tagjává kellene válnia. A baptisták a keresztséget nem annyira egy egyéni cselekményként látják, hanem egy a hívő papokat – vagyis a gyülekezetet – magába foglaló eseménynek. Egy bizonyos értelemben a keresztség egy szövetséget jelképez a keresztelkedő és a gyülekezet között.
Összefoglalás
A vallásszabadságban erősen hívő baptisták tiszteletben tartják mások jogát ahhoz, hogy a nekik tetsző módon kereszteljenek. Ennek megfelelően, mi baptisták is élni akarunk azzal a jogunkkal, hogy kifejezzük meggyőződésünket.
A baptistáknak a múltban rettenetes üldöztetéseket kellett elszenvedniük a hívő keresztséghez való ragaszkodásuk miatt. Napjaink baptistái szilárdan ragaszkodnak a hívő keresztséghez, azt sosem veszik félvállról, és minden erőfeszítést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy az utánuk jövő nemzedék is megértse annak óriási jelentőségét.
Ezen sákramentum kiszolgáltatásának módját a Szentírás akként rendeli, hogy az egész testet víz alá kell meríteni…”
Az Első Londoni Baptista Hitvallás (1644) XXXIX és XL Cikkelye